A halál nem tud válaszolni szenvedéseinkre. Az Élet azonban mindig vigaszt tud adni. Második alkalommal került megrendezésre az Élet Napja elnevezést kapott istentisztelet a Szatmár-szigetlankai református templomban.
Sokan mennek a temetőkbe halottak napja környékén ezekben a napokban azért, hogy emlékezzenek és fényt keressenek. A szigetlankai református gyülekezet, reformáció napján, a templomban is megtalálhatta Krisztus életet jelentő világosságát.
A szombaton este 18 órától kezdődő istentiszteleten Nagy Róbert helyi lelkipásztor hirdette Isten szavát: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Jn 8,12) Sokan nem szeretik a világosságot, mert emlékezteti őket a bűnre, amit napvilágra hoz. A világosságban azonban vándor életet élhetünk, csavargó élet helyett, olyat ahol az embernek úticélja van. A halál nem tud válaszolni kérdéseinkre, de az élet világossága megelevenít, megerősít, megtisztít, gyertya életté tesz, azaz eszközzé Isten kezében.
„Az élet egyetlen esély - vedd komolyan/ Az élet szépség - csodáld meg/ Az élet boldogág - ízleld meg/ Az élet élet - éljed!" - hangzottak Calcuttai Teréz anya szavai, majd a gyülekezet egy éves kórusa a Mennyben fenn a trónusnál kezdetű éneket tolmácsolta. Egy megható szavalat után a nap mottójaként választott ének a Te vagy napvilágom, te vagy énnekem csendült fel.
Szatmáron egyedi, eredeti ötlettől vezérelve az istentisztelet záró részében az úrasztalához járulhattak a hívek, de most nem Krisztus megtöretett testének és kiontott vérének jegyéért, hanem Jézus világosságáért. Orgonaszó közben mindenki egy-egy mécsest kapott az úrasztalán meggyújtott főgyertyából kapott tűzzel és egy világos üzenettel: légy te Krisztus világosságának hordozója!